PIROSKA MEGTÉRÉSE

Gyere, ne félj, nővérkénk, nem szidunk össze téged.
Hogy megváltozott minden, de hogy! Te nem találod?
Ha tudnád, hogy milyen sok bajt hozott ránk az élet!
Mamánk, szegény, beteg lett, többé már sose látod...

A kicsik hiányoltak téged, a többiek meg
megkerült nővérükként csöndben visszafogadnak,
itt maradhatsz, örvendhetsz a régi szeretetnek,
egy helyet az asztalunknál mindig találsz magadnak.

Maradj itt, a körünkben. Nyomorult vagy és szenvedsz.
Nem teszünk szemrehányást: soha egy szavunk sem lesz
arról, hogy miért vágtál vakon a nagyvilágnak;

mindig szerettünk téged, s tudod, milyen rajongva;
aznap, emlékszel még? rossz előérzetem támadt...
Bár el se mentél volna!...