anterior   aleatorio / random   autor / author   versión española / Spanish version   siguiente / next

AMIKOR ESZÜNKBE JUTOTTÁL

Oly vidámak voltunk, mint soha addig.
Teát ittunk, s mama nevetve
tett célzást, egyebek közt,
egy régen történt, családi esetre;
majd unokanővérünk részletezte -
jól utánozva a mind hevesebben
ágáló szemtanút -, hogy
ő mit tapasztalt a mondott esetben;
a gyerekek nyűglődtek és nyafogtak,
mert játékuk félbeszakadt miattunk,
akik boldogan s vég nélkül beszéltünk,
mivelhogy kedvelt témáinkra kaptunk.

Így volt, jó kedvünk volt, amikor egy hang
téged említett hebehurgya módon,
s fájdalmas csönd váltotta fől a pezsgést,
súlyosan, mint az ólom,
és nem akart megszűnni. Mintha csak ma
lenne, ahogy fagyottan
s némán gubbasztunk ott. Múlnak a percek,
mi meg csak ülünk megnémulva ottan.

Egy szót sem szólt senki, de ugyanarra
gondoltunk mind. Anyánk, mint máskor is, ha
már-már kirobbant belőle a sírás,
színészkedett, naivan alakítva
a rendületlen nyugodtat. Szegényke!

Oly jól ismertük! ... A lányok azonnal
elkezdtek bíbelődni
valami vállfazonnal,
s az aprónép a csendtől meglepődve,
maga is csöndben eltűnt,
mi meg csak ültünk megnémulva ott és
magunk elé meredtünk.

autógrafo

Evaristo Carriego
Orbán Ottó fordítása


«Poemas póstumos» (1913)
La costurerita que dio aquel mal paso


audio Hang: Leonelli Marcela
español Eredeti spanyol változat

subir / top   poema aleatorio   siguiente / next   anterior / previous   aumentar tamaño letra / font size increase   reducir tamaño letra / font size decrease